∼Saját örténetek∼

Emily szemszöge:

Feküdtem az ágyban és gondolkoztam mit kéne csinálnom.Keressem egyáltalán vagy felejtsem el a francba.Egy tapló volt de mégis hiányolom.

Nem Eszti,el kell hogy felejtsd őt.-bólintottam magamnak majd bekapcsoltam a tévét.

Baleset történt a St James és a Rowertber út kereszteződésénél.Egy férfi át akart hajtani még a sárga lámpánál viszont egy kamion elindult a neki szánt zöldre.A kamion sofőrnek nem esett baja de a személygépjárművet vezető férfi kórházba került.Az utakon torlódás alakulhat ki.

-Az olyan mintha az ő kocsija lenne.....Áhh csak megint beképzelek mindent....-mondtam majd kikapcsoltam de azon nyomban megcsörrent a telefonom.

Anthony volt....

-Ugye nem...?-suttogtam magam elé majd felvettem

-Szia,tudom hogy most utálod meg minden de be kéne jönnöd a kórházba....-mondta miközben hallottam hogy bele taposott a gázba
-Melyikbe?-kérdeztem
-St Janes,sürgősségi.-mondta majd le tette

Felpattantam felöltöztem és elindultam.A kórház gyalog körübelül egy perc.Elkezdtem futni.Rohantam.Be rontottam az ajtón majd oda mentem a pulthoz ahol egy nővérke állt.

-Jó napot!Ezra Lewis.......nem rég hozták be.-mondtam lihegve
-A baloldali folyosón ha elindul van egy lépcső.Ott menjen fel,és a 289es kórterem.-mondta mosolyogva engem meg mintha egy rakéta lőtt volna ki.

Futottam.Balra.Fel a lépcsőn.A folyosón már kint ült A.
-Itt vagyok.Be mehetünk hozzá?-kérdeztem rögtön

-Még nem.Még vizsgálják.-mondta-Ez is mind a te hibád.Mert te kis hisztis picsa elmentél és nem adtál semmi élet jelet neki.Téged kell sajnálni pár apró dolog miatt és nézd.....EZ MIND A TE HIBÁD!!!!!-ordított rám

-Nem,.....ez nem az én hibám.....-mondtam majd elkezdtem hátrálni és neki dőltem a falnak-Ő vezetett úgy mint egy állat....-mondtam rá nézve

-Szerinted ki miatt?!-nézett rám vadul

-Nem......nem miattam.....-mondtam

-Takarodj innen...és kerüld el messziről....Miattad vált ilyen sebezhetővé ismét...újra egy gyenge semmirekellő féreg lett.-mondta és szemeivel mintha ölni lehetett volna.

-Akkor mégis mi a fasznak hívtál ide?-kérdeztem

-Mert ő is ezt akarná,de közben rájöttem.Semmi keresni valód nincs itt.-mondta majd le hajtotta a fejét

-Nem érdekel.Itt maradok és be fogok hozzá menni amint lehet.-mondtam határozottan és oda álltam a korterem üvegablakához ahol láttam ahogy fekszik.

Mindenféle csöveg álltak ki a kezéből.Mellkasán a pulzus mérő tappancsok.Fején kötés.Lába gipszben.Borzasztó látvány volt.Elléptem az üvegtől vissza sétáltam a falhoz és neki dőlve lecsúsztam,leültem.Felhúztam a térdem és rá döntöttem a fejem.

2 óra telt el.Az orvosok még minddig nem engedtek be minket hozzá de ők és a nővérek szünet nélkül ki-be járkáltak és csinálták a dolgukat.

A 4 óra telt el mikor is oda jött hozzánk egy orvos.Felpattantam és oda sétáltam Thony-hoz aki szintén felállt.

-Önök a hozzátartozói?-kérdezte mire mi bólintottunk-A jó hír hogy a kritikus állapoton már túl van.Kissebb agyrázkódás,illetve egy vágás a fején amit a kitört üveg okozott.A bal lába eltört.Szerencsésnek mondhatja magát hogy csak ennyivel megúszta.-fejezte be

-Be mehetünk hozzá?-kérdeztem

-Igen.-mondta én pedig rögtön benyitottam

Leültem a kisszékre ami az ágy mellett volt.Nem mozdult csakis a mellkasa emelkedéséből és süllyedéséből tudtuk megállapítani hogy még él.Megfogtam a kezét és simogatni kezdtem.Rá döntöttem a fejem.

-Sajnálom...-suttogtam magam elé

-Egy ideig ki lesz ütve mivel adtunk neki még pluszba altatót hogy ne keljen szenvednie a fájdalom miatt.-mondta az orvos majd elment

-Had maradjak itt mellette.-mondtam testvérére nézve aki a szemét még mindig össze szűkítve hagyta

-Nem vagy szivesen látott személy remélem tudod.-mondta majd sóhajtott

-Ma még maradhatsz amíg lehet.De holnaptól tűnj el.-mondta bennem meg mintha valami meghalt volna

-Rendben.-mondtam bele törődve

Mindössze pár napja ismerem.Ismerem?Elég nagy túlzás.Mégis,mintha hozzá tartozna a szívem egy része.Az emberi lélek bonyolult dolog.Úgy kezdünk kötődni dolgokhoz vagy emberekhez hogy észre se vesszük csak akkor ha elveszítjük azokat.

Esteledett, de Ezra még mindig nem ébredt fel.Ez idő alatt simogattam a szabad kezét és halkan beszéltem hozzá.Anth néha eltűnt majd vissza jött de a tekintete nem enyhült.7kor jött oda egy nővér.

-Kisasszony haza kell mennie.-mondta mire nem mozdultam

-Nem akarok el menni...-suttogtam

-Megértem de a betegeknek is pihenni kell,és önnek is.-simította meg a hátam

Lassan felálltam és kisétáltam a kórteremből.Még egy pillantást vetettem az összetört fiúra majd elkezdtem kisétálni az épületből.Lassan lépkedtem a sötét utcán.Néha egy egy autó elsuhant mellettem de ember sehol.Kivételesen csendes volt a környék.Mikor "haza" értem köszöntem és rögtön be mentem a fürdőbe.Levetkőztem majd beálltam a meleg víz alá.A bőrőm csak úgy ontotta magából a tipikus fertőtlenítős kórház szagot.

'Soha többet nem láthatom.Ő se fog keresni?Mi lesz ha keresni fog?Ha igazat mondott Anthony és tényleg elgyengült és szüksége van rám.Én hülye,miért lenne rám szüksége?Csak egy szürke kisegér vagyok.'-ilyen gondolatokkal feküdtem be az ágyba és takaróztam be.Lehunytam a szemem és végig őt láttam magam előtt.Egy újjabb este nélküle.Vissza kell szoknom ahhoz hogy egyedül vagyok.

Ez vár rám.

Nélküle.

Lehet,hogy megkedveltem.